I did this translation some years ago, now updated from our current vocabulary. The translation was done from the Hungarian original (a poem by Endre Ady).

LOSSEA HRÍSTO-TARWE TAURESSE
 
Lossea Hrísto-tarwe  tauresse
Mí Isilwa, alta, hríveva lóme:
Yára *remma *renwa. *Losseluncanen
Yalúmesse lenden tasse
Mí Isilwa, alta, hríveva lóme
 
Atarinya er alassea náne
Lirne, íre i tarwe tirne
Ar nánen atarinyo yondo
I quanta ristacemmo náne
Ar lirne, íre i tarwe tirne.
 
Hrístondil atta, Mayar, norna,
Síve i Lúme, willemme tambe,
Atar, yondo: Ea ar Ume,
Mo ara exe lírala harnemme
Ar síve i Lúme, willemme tambe
 
Loar *yoquean *yuquean yá, ar indonyasse
*Losseluncanya mí lóme wíla
Ar ya úmin care yalúmesse
Cawin tátanya essen núra
Losseluncanya mí lóme wíla.


SNOWY CHRIST-CROSS IN THE WOODS
 
Snowy Christ-cross in the woods
In a moonful, great, winter night:
Old memory. In my sleigh
I travelled that place one time
In a moonful, great, winter night.
 
My father was still a joyful lad,
He sang, when he looked at a cross
And I was a son of my father
Who was bored with all carved pictures
and sang, when looked at a cross.
 
Two stubborn, Magyar Calvinists,
As Time itself, we flew there
Father, son: a Yes and a No
Side-by-side singing we sat
And as Time itself, we flew there.
 
Twenty years since, and in my mind
there flies in the night my sleigh now
And what I failed to do then
I bow my hat to him deeply
there flies in the night my sleigh now

*losselunca: 'snow-wain, sleigh' - better suggestions welcome!
*remma: [piece of] memory (REN-)
*yoquean: twenty

And this is the original:

KRISZTUS-KERESZT AZ ERDÕN
                               
 
Havas Krisztus-kereszt az erdőn
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgõs szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.
 
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
 
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idõ, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idõ, úgy röpültünk.
 
Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.